Szépség
A hely
Útirajzok
Erdély
Görögország
Finnország
Hollandia és környéke
Velence
nyomtatóbarát verzió | csak a szöveg
 


in italiano
Az útirajzok elé (Velence)

A Magyarországon működő építészeti Mesteriskola első utazásai, 1970 óta alakult ki bennem egy kettős mánia az idegen vidékeken történő túristáskodás lélektanát illetően. "Nem tűröm, hogy a rohamosan felbukkanó látnivalók sora terrorizáljon. Mivel azok mindig mások és mások, folyvást arra szeretnének kényszeríteni, hogy más és más jusson eszembe róluk. Ez pedig közönséges ugráltatás, parancsolgatás. - Na, ezt nem kérem!" - Ez volt ez egyik ingerület. A másik baj a fotózással adódott. Úgy találtam, hogy az úti fényképezés túl kényeskedő gyakorlat az útba eső dolgok birtokbavételének terén. A fotózó a látott tárggyal való viszonya kialakulásának nagy részét elodázza az otthoni dianézés idejére, ezért szemtől szembe találkozáskor csak valami felületes, futólagos, tartózkodó kapcsolat keletkezik. "Ez nem valami illendő - gondoltam.

E szorongásaim ellen az úti tanakodás és az úti rajzolás módszerével vonultam fel. Az indulások előtt egyre konokabbul kiválasztottam egy engem éppen foglalkoztató építészeti problémát és rákényszerítettem magam, hogy az utazás tüzén-vizén át, néha már-már önsanyargatást is alkalmazva, ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Ráadásul kötelezettséget vállaltam arra, hogy a gondolatmenetet rávetítsem az egymást követő látványokra és az így keletkezett impressziókat, vonatkozásokat lerajzoljam és a rajzok mellé leírjam.

A rajzolás szelíd szenvedés. Különösen, ha ingó buszban, hőségben, a pályatársak és más kedves emberek lökdösődése közepette, saját lustaságom béklyójában, görögországi hascsikarással egybekötve, vagy azon is elmélázva kell végezni, hogy vajon mi az a ragadós, amibe beleültem. Ez a tisztes kínlódás, valami flagellum igénybevétele azonban alkalmasint képes megmenteni az elsuhanó tárgyakat az eltűnéstől.

Az itt szereplő lapok hat utazás termékei: Erdélyben készültek (1971), Görögországban (1972), Finnországban (1976), Hollandiában és környékén (1985) és két olaszországi utazáson (1991 és 1993).

Az erdélyi út (1-37 lap) a világhódító strukturalizmus és a rendszerelmélet magyarországi elterjedésének idejére esett. Ezen a kiránduláson kezdett el kergetni a kényszer, hogy a látottakat, a tárgyak világát valamilyen bizalmat keltő rendbe kellene szedni. Görögországban (38-88 lap) aztán egész úton egy olyan következetes, mindenre kiterjedő tárgyrendszer összehozásán munkálkodtam, amely majd a csapodár, áttekinthetetlen teoretikájú építészeti tervezést lesz hivatva megfegyelmezni. A finnországi túrán (89-153 lap) az Aalto épületeivel való találkozás hatására, majd a Hollandia körüli utazáson (154-203 lap) már engedett szorításából a rendszer-szenvedély és kezdtem megbarátkozni azzal a tapasztalattal, hogy az emberek létrehozta tárgyi világot nemigen lehet bekényszeríteni egyértelmű, szabatos szisztémák keretei közé. - Az olaszországi sétafikálások végülis felelőtlen csavargásokká szelídültek, kényelmesen települtem át egyik tárgytól a másikhoz és már nem összefüggéseket kerestem, de fogadtam a szétszórtság meglepetéseit.

Most, öregedve azt gondolom, hogy a halál, amely Krúdy Gyula szavai szerint "az egyetlen bölcsesség", majd mindent rendbeszed, - ha szükséges.